– Eleinte nehezen mentek a váltások, az első 2-3 órában Emma hisztis volt, aztán mintha elfújták volna a rosszkedvét, ment minden simán – folytatja Angéla. – Persze, nem akarom szépíteni, mint minden gyereket, őt is megviselte a válás, ám mindig igyekeztünk vele őszintén beszélni. Elmagyaráztuk neki, hogy mi nem fogunk többet együtt élni. Szerencsére ettől függetlenül stabil a családképe, ez jelenik meg a rajzaiban, szerepjátékaiban is.
Apa főz és hajat gumiz
Tamás szerint a cseremodell korrekt viszonyt feltételez az egykori házastársak között, továbbá lényeges, hogy mindent meg tudjanak beszélni egymással. Angélával minden Emmát érintő kérdésben közösen döntenek.
– Tudtuk, hogy mindketten ugyanannyi időt szeretnénk Emmával tölteni, de a módszer nem volt egyértelmű – mondja Tamás. – Eleinte több dolgot kipróbáltunk. Például egy héten belül osztottuk fel a napokat, de ez nem működött. Emma akkoriban minden reggel megkérdezte, amikor oviba vittem, hogy aznap ki megy majd érte, és hol fog aludni. Ráadásul ezt a beosztást a különórák, programok is felülírták, és ha egy nap változott, akkor borult az egész hét. Olvass még a témában
Ekkor úgy döntöttünk, nagyobb tömbökre van szükség, végül kialakult az egyhetes rendszer. Ez mindhármunk számára biztosítja a kiszámíthatóságot, Emma pedig megnyugodott. Természetesen rugalmasan kezeljük a beosztást, hiszen alakulhat úgy, hogy valamiért változtatni kell. Ha nálam van a kislányom, akkor tulajdonképpen egyedülálló szülőként funkcionálok: reggel iskolába viszem, elmegyek dolgozni, délután leckét írunk, játszunk, mesét olvasunk, aztán jön a vacsora, fürdés, alvás.