A The Guardian nemrég egyenesen fel is kereste a Nagy-korallzátonyt, ahol többeket is megkérdezett, mit gondolnak a helyzetéről. Világossá vált, hogy az őslakos közösségek és környezetvédelmi jogászok radikálisan új szemléletet sürgetnek, úgy is mondhatnánk, hogy bizonyos szempontból saját jogokat kapna akár a zátony, akár más csodás természeti képződmény. De hogy pontosan mit is jelenthet ez a gyakorlatban?
Jogai lehetnek a természetnek?
Gary Singleton, a cairns-i térség egyik őslakos közösségének tagja elmondta, hogy egy napon szokatlanul csendes tengert tapasztalt, miközben járőrözött. „Szép volt” – emlékszik vissza. „De azt gondoltam: sajnálom a zátonyt.” Egyre többen teszik fel a kérdést: mi lenne, ha a zátonyt – és más természeti képződményeket – nem csak megóvni próbálnánk, hanem tényleges jogokat is adnánk nekik?
A „természet jogai” nevű, nemzetközileg is terjedő jogi mozgalom szerint a természet egyes részei – például folyók, erdők vagy hegyek – jogi személyiséget kaphatnak. Ez azt jelenti, hogy élőként és jogalanyként ismerik el őket, akiket képviselők (úgynevezett gyámok) védhetnek a bíróságokon, mint egy cég vagy akár egy ember esetében. Olvass még a témában
Dr. Michelle Maloney, környezetvédelmi jogász szerint a jelenlegi ausztrál jogrendszer alapvetően emberközpontú. „Az ausztrál jog, a legtöbb nyugati jogrendszerhez hasonlóan, emberi tulajdonként kezeli a természetet: olyan tárgyak gyűjteményeként, amelyeket használni, kiaknázni vagy védeni kell” – mondja. „Ezzel szemben az ausztrál őslakos jogrendszerek, amelyek a világ legrégebbi folyamatos jogi rendszerei közé tartoznak, mindig is élőként tekintettek a természetre. Sokat tanulhatnánk tőlük.”
