Aki tudta, mit akar
Amikor a profilján szinte semmit nem írt magáról, már gyanús kellett volna, hogy legyen a dolog, de örök optimistaként jobbra húztam. Hamarosan érkezett is tőle egy üzenet. Legnagyobb meglepetésemre a csetablakban megjelenő szöveg inkább hasonlított az általános szerződési feltételekre, mint egy ismerkedési szándékkal írt beköszönésre. Tindermatchem ugyanis azzal indított, hogy megírta, kit keres – ami, noha az én ízlésemnek kissé túl direkt, de alapvetően még nem lenne baj. Csakhogy a listát, bármennyire is volt alapos, mégis felszínesnek éreztem. Eleinte. Aztán, ahogy haladtam tovább, már red flagnek, egy ponton túl pedig egyenesen nevetségesnek.
Azon túl, hogy jelöltem konkrét feltételeket szabott arra, hogy leendő partnerének milyen magasnak, legfeljebb hány kilónak kell lennie, és hogyan kell hordania a haját (!), arra vonatkozóan is kitételeket szabott, hogy hogyan kell majd a munkámhoz állnom (legyek képes anyagilag gondoskodni magamról, de az ő jóléte fontosabb legyen számomra, mint a karrierem), miként öltözködjek, hetente hányszor főzzek és milyen gyakran találkozhatok a barátaimmal.
Az üzenet végén egyelten kérdést tett fel: megkérdezte, hogy megfelelek-e a feltételeinek, mert akkor folytathatjuk az ismerkedést. Mondtam neki, hogy szerintem remek, hogy tudja, mit keres, de szerencsére én is tudom. És egészen biztos vagyok benne, hogy nem őt.
