Alice Walker: Bíborszín. (Dezsényi Katalin fordítása.)
„Kedves Nettie, többé nem Istennek írok, hanem neked.”
Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas levélregényét 1987-ben Steven Spielberg filmesítette meg, de az ilyen és ehhez hasonlóan elemi, téren és időn átívelő mondatok miatt mi mégis a könyv mellett tesszük le a voksunkat – pedig a film sem rossz, sőt!
A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni, azonban hamarosan ebben a világban is felismeri a fehér férfiak elnyomó rendszerét.
A könyv egyszerre szól nőiességről, útkeresésről, elnyomásról a éppúgy a nemek, mint a rasszok között. Karafiáth Orsolya azt írta a regényről, hogy az durva nyelvezete és nehéz sorsú szereplői ellenére is a csodák könyve, tanúságtétel a szeretet ereje mellett.
Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas levélregényét 1987-ben Steven Spielberg filmesítette meg, de az ilyen és ehhez hasonlóan elemi, téren és időn átívelő mondatok miatt mi mégis a könyv mellett tesszük le a voksunkat – pedig a film sem rossz, sőt!
A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni, azonban hamarosan ebben a világban is felismeri a fehér férfiak elnyomó rendszerét.
A könyv egyszerre szól nőiességről, útkeresésről, elnyomásról a éppúgy a nemek, mint a rasszok között. Karafiáth Orsolya azt írta a regényről, hogy az durva nyelvezete és nehéz sorsú szereplői ellenére is a csodák könyve, tanúságtétel a szeretet ereje mellett.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!