Lev Tolsztoj: Anna Karenina. (Németh László fordítása.)
„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”
A zseniális orosz író 1878-ban megjelent regényét sok író a valaha készült legjobb műnek tartja. A több mint 800 oldalas regény egy tucatnyi jelentősebb szereplővel dolgozik, és egyetlen alkalommal sem bicsaklik meg.
Az Anna Karenina hűséggel, árulással, családdal, házassággal de az orosz társadalommal, sorssal, városi és vidéki élettel is foglalkozik. Az Anna Karenina első mondatát rengetegszer idézték már, de ha még nem tetted, érdemes elolvasni a regényt – vagy érdemes újraolvasni is! – hiszen csupa ilyen nagyszerű mondat követi sorban.
A zseniális orosz író 1878-ban megjelent regényét sok író a valaha készült legjobb műnek tartja. A több mint 800 oldalas regény egy tucatnyi jelentősebb szereplővel dolgozik, és egyetlen alkalommal sem bicsaklik meg.
Az Anna Karenina hűséggel, árulással, családdal, házassággal de az orosz társadalommal, sorssal, városi és vidéki élettel is foglalkozik. Az Anna Karenina első mondatát rengetegszer idézték már, de ha még nem tetted, érdemes elolvasni a regényt – vagy érdemes újraolvasni is! – hiszen csupa ilyen nagyszerű mondat követi sorban.
Alice Walker: Bíborszín. (Dezsényi Katalin fordítása.)
„Kedves Nettie, többé nem Istennek írok, hanem neked.”
Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas levélregényét 1987-ben Steven Spielberg filmesítette meg, de az ilyen és ehhez hasonlóan elemi, téren és időn átívelő mondatok miatt mi mégis a könyv mellett tesszük le a voksunkat – pedig a film sem rossz, sőt!
A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni, azonban hamarosan ebben a világban is felismeri a fehér férfiak elnyomó rendszerét.
A könyv egyszerre szól nőiességről, útkeresésről, elnyomásról a éppúgy a nemek, mint a rasszok között. Karafiáth Orsolya azt írta a regényről, hogy az durva nyelvezete és nehéz sorsú szereplői ellenére is a csodák könyve, tanúságtétel a szeretet ereje mellett.
Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas levélregényét 1987-ben Steven Spielberg filmesítette meg, de az ilyen és ehhez hasonlóan elemi, téren és időn átívelő mondatok miatt mi mégis a könyv mellett tesszük le a voksunkat – pedig a film sem rossz, sőt!
A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni, azonban hamarosan ebben a világban is felismeri a fehér férfiak elnyomó rendszerét.
A könyv egyszerre szól nőiességről, útkeresésről, elnyomásról a éppúgy a nemek, mint a rasszok között. Karafiáth Orsolya azt írta a regényről, hogy az durva nyelvezete és nehéz sorsú szereplői ellenére is a csodák könyve, tanúságtétel a szeretet ereje mellett.
Olvass még a témában
Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában.
„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.”
Nem volt kérdés, hogy Rejtő Jenő szerepelni fog ezen a listán, csak azon gondolkodtunk, hogy melyik regényét is válasszuk. A stilisztika hercege ugyanis nem teketóriázik sokat, rendszerint már könyveinek legelső mondatával megpörgeti körülöttünk a világot, kiforgat minden józan elvárásunkat és mosolyt csal az arcunkra.
Végül A három testőr Afrikában mellett döntöttünk, de választhattuk volna a Piszkos Fred, a kapitányt („Uram! A késemért jöttem! ”), Az előretolt helyőrséget („Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána.”) vagy akármelyik könyvét.
Nem volt kérdés, hogy Rejtő Jenő szerepelni fog ezen a listán, csak azon gondolkodtunk, hogy melyik regényét is válasszuk. A stilisztika hercege ugyanis nem teketóriázik sokat, rendszerint már könyveinek legelső mondatával megpörgeti körülöttünk a világot, kiforgat minden józan elvárásunkat és mosolyt csal az arcunkra.
Végül A három testőr Afrikában mellett döntöttünk, de választhattuk volna a Piszkos Fred, a kapitányt („Uram! A késemért jöttem! ”), Az előretolt helyőrséget („Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána.”) vagy akármelyik könyvét.
A cikk folytatódik, lapozz!