És még csak ekkor jött a java…
A sötétség azonban még csak „megalapozta” a hangulatot, az igazi katasztrófák ezután jöttek: a napfény hiányának következtében a hőmérséklet drasztikusan esni kezdett, Kínában a nyár közepén fagyott, a termés egész Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten is tönkrement, az emberek elképesztő hányada halt éhen rövid időn belül, és akik életben maradtak, azokra sem várt sok jó: néhány évvel később, 541-ben először ütötte fel a fejét a bubópestis – jóval megelőzve a 12. századi, ma már többször emlegetett és jobban ismert kitörését. Ez a betegség lesz majd az, ami később a Keletrómai Birodalom teljes lakosságának körülbelül 33-50%-át elpusztítja – szintén nem túl szép hagyaték az 536-tal kezdődő szerencsétlen korszaktól.
A modernkori történészek előtt a „rejtélyes köd” és a nagy sötétség időszaka régóta ismeretes volt, ám magyarázatot rá csak egy 2018-as, a Cambridge-i Egyetemen publikált tanulmányt kínált: ez veti fel az izlandi vulkánkitörés lehetőségét.
Így pedig, hogy a tudósok már pontosan ismerik a sötétség okát és jobban értik a következményeket is, egyértelműen az emberiség egyik, ha nem a legszerencsétlenebb évének jelölik 536-ot, ami nem csak rettenetes év volt, de egy, az emberiség számára rettenetes korszakot indított el.
