Ne is mondd…
Apám relatív fiatalon, 64 évesen hunyt el hirtelen, tavaly november végén. Megrázott a halála, főleg mert pár héttel az ünnepek előtt történt a dolog. Éppen a szentestét próbáltam túlélni, amikor hívott a sógornőm Angliából, hogy hogy vagyunk. Mondtam neki, hogy nagyon nehéz ez az első karácsony apa nélkül, mire ő: „Ne is mondd, én meg egy hete szakítottam a pasimmal, úgyhogy átérzem, mert én is teljesen kivagyok!” Majd belekezdett egy félórás monológba, hogy hogyan mentek szét. Nem igazán erre volt szükségem abban a pillanatban.
