Igen
A „boldogító” igen, amit az oltárnál motyogtam, amikor jól tudtam, hogy én már évek óta nem szeretem ezt az embert.
Nyelvek
Egy egyetemi bulin odajött egy srác, de nem tetszett nekem, ezért úgy tettem, mintha francia lennék (nem tudok franciául) és gesztikuláltam, hogy sajnos nem értem, mit mond. Elment és azt hittem megszabadultam tőle, de odahozta egy haverját, aki tudott franciául. Amikor a haver rájött, hogy bármit mond, csak bámulok rá, úgy elszégyelltem magam, hogy a koleszig futottam. A következő években amikor megláttak a kampuszon, mindig hangos „bonjour” -ral köszöntek, irtó kínos volt.
