Igen
A „boldogító” igen, amit az oltárnál motyogtam, amikor jól tudtam, hogy én már évek óta nem szeretem ezt az embert.
Nyelvek
Egy egyetemi bulin odajött egy srác, de nem tetszett nekem, ezért úgy tettem, mintha francia lennék (nem tudok franciául) és gesztikuláltam, hogy sajnos nem értem, mit mond. Elment és azt hittem megszabadultam tőle, de odahozta egy haverját, aki tudott franciául. Amikor a haver rájött, hogy bármit mond, csak bámulok rá, úgy elszégyelltem magam, hogy a koleszig futottam. A következő években amikor megláttak a kampuszon, mindig hangos „bonjour” -ral köszöntek, irtó kínos volt.
Következő cikkünkMintha mindenki hajszálnyira lenne a robbanástól – Hogyan kezeljük a mindennapi feszültséget és agressziót?Néha úgy érzem, hogy már hosszú ideje egy láthatatlan magasfeszültségű háló alatt éljük a mindennapjainkat: elég egyetlen rossz mozdulat, egy meggondolatlan félmondat, és azonnal pattan a szikra. Nem kell politikai elemzőnek lennünk ahhoz, hogy érezzük a bőrünkön a közhangulat óriási feszültségét. Ott vibrál a levegőben a…Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
