A legvadabb dolog, amit tanárként láttam az volt, amikor a szakmunkásképzőben összeverekedett két osztály. Csak fiúk jártak oda, így a konfliktusok mindennaposak voltak, de ez egy konkrét tömegverekedés volt. Én és a kollégám kint álltunk a terem előtt, nem mentünk be, vártuk, hogy lehiggadjanak a fiatalok, hiszen éppen székekkel dobálták egymást. Az igazgatónő, egy picike idős asszony viszont úgy gondolta, majd ő rendet tesz és bement hozzájuk.
Pont akkor lépett be, amikor egy asztal repült át a termen és pont fejbe találta. Azonnal ájultan esett össze, a feje alatt perceken belül méretes vértócsa képződött. Szívós kis néni volt, mert három nap múlva a kórházból egyenesen dolgozni jött és ugyanolyan vasszigorral vezette a sulit, mint előtte. Sosem derült ki, melyik tanuló dobta az asztalt.