A szemléletváltásra pedig nagyon is szükség van: egy vizsgálat szerint a 18 és 24 év közöttiek vallják magukat a legnagyobb eséllyel magányosnak, szociológusok pedig egy ideje már igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy az egyre elszigeteltebb, magányos egyénekből álló közösség tagjai mind mentálisan, mind fizikálisan rosszabb állapotban lehetnek mint azok, akik közösségbe járnak.
A közvélemény-kutatásból kiderült azt is, hogy a legtöbben azért nem keresnek társaságot a magányosság érzése ellenére sem, mert nem akarnak mások terhére lenni.
A megkérdezettek 75%-a azt mondta, hogy bár van, akire számíthat, mégsem beszél senkinek sem arról, hogy elszigeteltnek érzi magát.
Olvass még a témában
A 2194 felnőtt bevonásával készített felmérés azt mutatta, hogy az idős emberekkel kapcsolatos sztereotípiáik ellenére a 18 és 24 év közötti fiatalok voltak azok, akik a legnagyobb valószínűséggel nevezték önmagukat magányosnak – megdöbbentő mértékben, 75%-ban mondták azt, hogy egyedül érzik magukat. Ezzel szemben az 55 éves és idősebb emberek 63 százaléka azt mondta, hogy soha nem érzi magányosnak.
Szintén fontos adat, hogy a legtöbb magányos a városi lakosság körében kerül ki: azok közül, akik önmagukat magányosnak vallották, 56% nagyobb településen élt.
A közösségi média nem jelent megoldást
A vizsgálat elemzése során kiemelték, hogy bár a fiatal korosztály jellemzően sok időt tölt a közösségi médiában, a posztok, lájkok, de még a szöveges üzenetek sem váltják ki a személyes kapcsolatokat: a szemtől szembeni találkozás, vagy legalább a telefonos beszélgetés elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy az emberek kevésbé érezzék magányosnak magukat.
Ugyanakkor a közösségi média bújása kimondottan rosszat is tehet a magányosok hangulatának: ha valaki itt keres támogatást, de a posztjaira viszonylag kevés, vagy semmilyen reakció nem érkezik, akkor attól még inkább elszigeteltnek érezheti magát, és összességében lehet, hogy rosszabb lesz a hangulata, mintha eleve nem is ment volna fel a közösségi oldalra.
Ráadásul, mivel a közösségi médiában mindenki a legjobb arcát mutatja, sokan azt is érezhetik, hogy ők az egyetlenek, akik magányosnak érzik magukat, és még kevésbé lesznek nyitottak arra, hogy segítséget kérjenek, társaságot keressenek.