Már egész fiatalon megérezzük a szerelem ízét. Ugyanolyan részünk, mint bármilyen fizikai szükségletünk. Amikor pedig először átéljük úgy igazán, akkor pedig a rabjaivá válunk, szinte függői leszünk. Ekkor beindul a gépezet és kialakul egyfajta igény a párkapcsolatra, mely során megtapasztalhatjuk a szerelmet, ám ezzel együtt az első csalódásokat is. Ezeken mindenkinek át kell esnie, ahogy a mondás is tartja, sok békát kell megcsókolni a herceg előtt. De ezek a békák sem békák, sőt, valakinek a hercegei lesznek, csak éppen a mi életünkben kapnak efféle jelzőt.
A szerelemnek az összes rózsaszín, csöpögős oldala mellett, számos buktatója van. Főleg, ha nagy, őszinte és igaz szerelmekről beszélünk. Nem mindig a napos oldalról szól, mert a
szerelem egyet jelent azzal, hogy kitárulkozunk a másik előtt, testileg és lelkileg is. Megismerjük a másik minden egyes porcikáját, beleszeretünk a tökéletlenségébe és betekintést nyerhetünk egymás sebezhető oldalába is. Nincs ennél teljesebb érzés a világon.
Viszont ezzel együtt sok olyat is tapasztalhatunk, ami rajtunk ejt sebet és csalódunk magunkban és a másikban is. Egy idő után, jó pár csalódást kipipálva, pedig megtanuljuk, hogy a szerelem néha hatalmas fájdalommal is jár. Ez pedig magával hozhat egyfajta félelmet is az érzéstől, ami akár elzárhat minket egy új párkapcsolat kialakulásától. Kifogásokat pedig emberi mivoltunkból adódóan remekül gyártunk, így a szerelemre is találtunk párat: