A volt feleségem mindig olyan dolgokat ajándékozott nekem, amiket saját magának szánt. Szendvicssütő (nem eszem szendvicset), uszoda bérlet (utálom a vizet), koncertjegy (olyan énekesére, akit utálok). Utolsó ajándéka egy aranyozott, barokkos képkeret volt, amiről tudtam, hogy anyósom nappalijába szánja, ez alkalommal viszont – az ő legnagyobb meglepetésére - úgy tettem, mint aki nagyon örül neki: azt mondtam, hogy pont egy ilyen keretre vágytam az irodám falára, ő pedig köpni-nyelni nem tudott. A keretet be is vittem és hazavitte az egyik kolléganőm, én és a feleségem pedig elváltunk.