12 éves lehettem, amikor egy spanyolországi nyaraláson a szüleim összehaverkodtak egy házaspárral, akiknek velem egykorú fia volt, egy hétig minden nap találkoztunk a strandon. Négy évvel később ugyanígy összefutottunk velük Thaiföldön. Öt évvel később ugyanígy, Görögországban. Ma már a srác a vőlegényem.
2/10 A kamera
A lakótársam kérdezte, hogy kérem-e a régi fedélzeti kameráját, mert ő újat vett a kocsijába. Mondtam, hogy köszi és teljesen elfelejtettem. Egy nap rám szólt, hogy szereljem már be. Felszereltem és ahogy elindultam, az első utcasarkon belém jött egy motoros. Nem akarta elismerni, hogy ő a hibás, de szerencsére volt felvételem.
A főnököm 55 éves, tisztességben megőszült jogász, én 40 éves, kosztümös ügyvédnő vagyok. Három éve dolgoztam már nála, amikor egy céges bulin – ami az ő házában volt – kiderült, hogy fiatalon underground fiatalokról és bandákról csinált dokumentumfilmet. Viccesen mondom neki, hogy én is punk voltam fiatalon és mindig itt és itt lógtam. Felment az emeletre, lehozta a filmet. A felénél mondtam hogy „Ott! Tekerje vissza a pink hajú lányra!” Az voltam én. Benne voltam a filmjében.