Hátizsákkal jártuk a barátnőmmel Európát és amikor Párizsba értünk, anyám megadta egy volt amerikai kollegája, Bob telefonszámát, hátha alhatunk nála. Felhívtam a számot, a feleség vette fel, elmondtam, kik vagyunk, elkérte a számot és Bob visszahívott. Elénk jött a metróhoz, lezuhanyoztunk nála és már kedélyesen beszélgetve vacsoráztunk, amikor bevallotta, hogy fogalma sincs, kik vagyunk.
Mondtam neki, hogy anyámmal dolgozott a Bosch-nál, de azt mondta, sosem dolgozott ott és anyámat sem ismeri. Kiderült, hogy elírtuk a telefonszámot egy számjeggyel, de teljesen véletlenül ezen is egy Párizsban élő, Bob nevű amerikai jelentkezett. Felhívtuk a rendes számot és a másik Bob is mondta, hogy persze, aludjunk nála, így az első Bob kedvesen átvitt minket hozzá kocsival.