A szállás
Hátizsákkal jártuk a barátnőmmel Európát és amikor Párizsba értünk, anyám megadta egy volt amerikai kollegája, Bob telefonszámát, hátha alhatunk nála. Felhívtam a számot, a feleség vette fel, elmondtam, kik vagyunk, elkérte a számot és Bob visszahívott. Elénk jött a metróhoz, lezuhanyoztunk nála és már kedélyesen beszélgetve vacsoráztunk, amikor bevallotta, hogy fogalma sincs, kik vagyunk.
Mondtam neki, hogy anyámmal dolgozott a Bosch-nál, de azt mondta, sosem dolgozott ott és anyámat sem ismeri. Kiderült, hogy elírtuk a telefonszámot egy számjeggyel, de teljesen véletlenül ezen is egy Párizsban élő, Bob nevű amerikai jelentkezett. Felhívtuk a rendes számot és a másik Bob is mondta, hogy persze, aludjunk nála, így az első Bob kedvesen átvitt minket hozzá kocsival.
Mondtam neki, hogy anyámmal dolgozott a Bosch-nál, de azt mondta, sosem dolgozott ott és anyámat sem ismeri. Kiderült, hogy elírtuk a telefonszámot egy számjeggyel, de teljesen véletlenül ezen is egy Párizsban élő, Bob nevű amerikai jelentkezett. Felhívtuk a rendes számot és a másik Bob is mondta, hogy persze, aludjunk nála, így az első Bob kedvesen átvitt minket hozzá kocsival.
A barátnő
Általános iskolában – amikor vidéken laktunk - volt egy barátnőm, Anna. Elköltöztünk és megszakadt a kapcsolat. Tíz évvel később Új-Zélandon iratkoztam be az egyetemre és éppen albérletet kerestem, amikor hallom, hogy valaki a folyosón magyarul beszél. Anna volt az. Ő is Új-Zélandra jelentkezett egyetemre és ugyanazt az albérletet néztük ki.
Olvass még a témában
A bár
25 évesen Írországba költöztem és egyik nap eszembe jutott egy lány, akivel otthon jártam pár évig együtt gimibe. Tíz éve nem tudtam róla semmit, azon gondolkodtam, vajon hogyan alakult az élete. Este kollégákkal lementünk egy pubba és ott volt. Ő is Cork-ban dolgozott. Azt mondta, ő is gondolt rám a napokban. Négy éve a feleségem.
A cikk folytatódik, lapozz!
