6. Ismeretlen ismerős
Az a volt kolléganőm, Dóra, aki az egyik felettesem volt és arra sem vette a fáradtságot, hogy köszönjön nekem. Csak akkor szólt hozzám, amikor kurtán kért valamit, de mindenkivel így bánt, aki alatta dolgozott. Egyedül a feletteseivel volt nyájas. Végül kiléptem és évekkel később összefutottam vele egy koncerten, amin a bátyámmal voltam, aki ismert énekes. Dóra nagy mosollyal odajött üdvözölni – ami nyilván a bátyámnak szólt – én pedig zavartságot színleltem és úgy tettem, mint aki nem emlékszik rá. Öröm volt nézni, ahogy a mosoly leolvad az arcáról.
