Az unoka
Idősotthonban dolgozom konyhásként és az egyik szenilis néni – aki nem lát jól – mindig azt hiszi, hogy én vagyok az unokája. Nagyon ritkán látogatja a családja, ezért hetente egyszer mindig benézek hozzá munka után és beszélgetek vele egy kicsit, mint az unokája. Ő mindig nagyon örül nekem és én sem bánom, mert ő sokkal kedvesebb, mint a valódi nagymamám.
