Apám szerette volna tudni a jegyeimet. Lusta gimnazista voltam, nem gyúrtam a félévi osztályzatokra, ezért a bizonyítványom nem volt túl fényes. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, jók a jegyek, de ő ragaszkodott hozzá, hogy lássa őket. Gyorsan kellett cselekednem, így kétségbeesésemben leszedtem egy typeface programot, ami megváltoztatja a szám- és betűképeket és a szófelhővel szépen átírtam a jegyeket. Apám megnézte, gratulált, majd kinyomtatta, mert bevitte a munkahelyére, ahol valami „jótanuló” szabadság-kedvezményt kapott az, akinek jól tanult a gyereke. Így történt, hogy tiniként okirathamisítást követtem el.
2/10 Papírra vetve
Behívott a HR, mert ebédszünetben rajzoltam egy péniszt (nagyon realisztikusat) és ezt valaki – máig nem tudom, kicsoda – nehezményezte. Az egyetlen fegyverem az volt, hogy azt mondtam, nem emlékszem. „Bocsánat, nem rémlik, esetleg ha látnám a rajzot, beugrana…” Természetesen nem tudták megmutatni a rajzot, mert az nálam volt és mivel nem ismertem el a tettet, nem tudtak velem mit csinálni.
Úgy keltem, hogy az egész házban nem volt áram, de én nem tudok létezni a reggeli kávém nélkül. Gáztűzhelyem van, de a kávédarálóm elektromos volt, így kénytelen voltam műanyag zacskóba tenni a kávészemeket és az autóval párszor áthajtani rajta. Tökéletesen működött.