A kötődés nélküli szülői nevelés
A Journal of Child and Family Studies szerint az egyik legveszélyesebb és legproblémásabb nevelési elvek közé tartozik az, amikor a szülő elhanyagolja gyermeke érzelmi szükségleteit. Sajnos sok ilyet látunk manapság is: a szülők fizikailag többnyire biztosítják az alapvető dolgokat, pl. az ételt, ruházkodást, lakhelyet.
Úgy tűnik, jelen vannak, de jellemzően csak fizikálisan: érzelmileg, mentálisan távol maradnak és nem is lehet hozzájuk kapcsolódni.
Képzeld el azt a gyermeket, aki úgy nő fel, hogy jellemzően egyedül tölti a napjait, nincs kivel beszélnie a problémáiról, a boldog pillanatairól, senki nem segít neki házit írni, felkészülni, bepakolni a következő napra. Szülei nem mennek el az értekezletekre, nem tájékozódnak az iskolai kérdésekről, nem foglalkoznak a konfliktusokkal, a határidőkkel. Olvass még a témában
„Gyerekként órákra az autóban hagyott” – Mikor döbbentél rá, hogy anyukád csapnivaló anya volt
Ha túlaggódod, letöröd az önbizalmát! Ezért alacsony a gyerekek önértékelése
Nők békefenntartóként – Egy szerep, amit nem adok tovább a lányomnak
„A bankból mindig elviszek egy tollat” – Mi az a pitiáner dolog, amivel „lázadsz”?
Ez a típusú elhanyagolás – még ha nem is szándékos vagy éppen tudatos – rendkívül káros hatással van a gyermek önbecsülésére és az egész életére.
Mi a következmény?
Ahogy a gyerekek felnőnek, az érzelmi támasz hiánya miatt küzdenek majd a magánéletükben és nehezen (vagy egyáltalán nem) alakítanak ki egészséges, bizalomra épülő kapcsolatokat, hiszen nem tanultak meg kötődni.
Elnyomják az érzelmeiket és megtanulják, hogy csak magukra számíthatnak – nem mernek és tudnak segítséget kérni. Ez a stílus gyakran a magánnyal, a lelki szenvedéssel és a depresszióval is összefügg. Az érzelmi elhanyagolás érzése ugyanis fokozatosan az elidegenedés és a szorongás melegágyává válhat.