„Királyul érzem magam”.
A fülek ellazulnak és kicsit hátrafele állnak (a hervatag fülű kutya nem elkeseredett, egyszerűen jól van).
Szeme nyugodt, tiszta és szája zárva van.
„Hűű…mi ez?”
A kutyák érdeklődésüket fülük felemelésével jelzik. Csillog a szemük, szájuk zárva esetleg lihegnek, farkukat csóválják és fejüket elfordítják.
„Nem tetszik ez nekem!”
A fülek figyelmeztető pozícióba enyhén felfele merednek, elfordulnak és közelebb kerülnek egymáshoz – ez a védekező jel, fülükkel fejüket védelmezik. 
„Még egy lépés és harapok!”
A szemek összeszűkülnek, a fogaik megvillannak, a fülek ellaposodnak a harchoz, a farok pedig magasan és mereven áll.
„Büszke vagyok”
A kutya kihúzza magát, hogy minél magasabbnak tűnjön, farka felfele ível.
„Kérlek ne bánts!”
A kutyus megpróbál minél kisebbnek tűnni, farkát lábai közé veszi, kitágulnak a pupillái, füle hátrafele ível, minél közelebb a fejéhez.
„Gyere játszunk!”
Mintha ugrásra készen lenne, elülső lábait lejjebb engedi, csóválja a farkát és csillog a szeme.
„Felhőtlenül boldog vagyok!”
Amikor a kutyák teljes biztonságban érzik magukat és tökéletesen elégedettek, hátukra fekszenek és az égnek mutatják hasukat.
Ha szép az idő, így élvezik a napsütést és így fürdenek a jókedvben. 