Nem a kutyák helyettesítik a gyerekeket, hanem a közösségek hiányoznak
Úgy fest, a valódi probléma nem az, hogy valaki kutyát választ gyerek helyett, hanem az, hogy a modern társadalmakban egyre ritkább a támogató közeg, ahol egy gyermek felnevelésének terhe nem egyedül a szülők vállát nyomja. A kutya ebben a helyzetben nem helyettesít, hanem érzelmileg kiegészít. Segít áthidalni a magányt, új kapcsolatokat teremteni, sőt, akár önismeretet is hozhat. Közben nem jelent akkora és olyan hosszú távú felelősséget, mint egy gyermek. Ugyanakkor tény, hogy ha kielégítjük ezt az igényt egy állattal, akkor nem érezzük a nyomást, hogy az emberi kapcsolatainkat rendezzük…
Mindenesetre egy kutya a legtöbb állattartó szerint nem gyerek, de barát és lelkitárs lehet… És ebben az egyre zajosabb, mégis magányosabb világban ez már önmagában is hatalmas kincs sokak számára.
