Biztos alaprecept nincs, amit jól mutat az is, hogy sokszor a több évtizede együtt élő párok döntenek úgy, hogy külön utakon folytatják. Közben pedig hallunk olyan siker sztorikat is, hogy a random módon egymásra találó, villámléptekkel haladó párok örök életükre együtt maradnak. Mitől függ a boldogság? Rengetegen feltették már ezt a kérdést és bizonyos, hogy nagyon sok összetevőből épül fel minden tartós kapcsolat. Most egy új kutatás során nem a körülményeket, a belső tulajdonságokat vizsgálták, hanem azt figyelték meg, a külsőnk milyen hatást gyakorol a kapcsolatunk tartósságára.
A Missouri-Columbia Egyetem kutatói, valamint a tanulmány szerzője, Sean Prall olyan közeget próbált keresni, amiben nem érvényesülnek a fejlettebb országban jelenlevő körülmények. A kutató számára fontos volt, hogy az olyan vonzalmi tényezők, mint amilyen pl. a jelentős anyagi biztonság, a magasabb társadalmi státusz, ne hassanak azokra a párkapcsolatokra, amiket vizsgál. Ezért ez a tanulmány más volt, mint a hagyományos vonzerőkutatás, mert az emberek tényleges cselekedeteire összpontosított – nem a preferenciáikra, amelyek a társadalmi tényezőktől függően változnak.
Sean Prall egészen Namíbiáig utazott, ahol egy félnomád életmódot folytató, mezőgazdasággal és pásztorkodással foglalkozó népcsoportot kezdett vizsgálni. Talán furcsa, de nekik is megvoltak a speciális randevúzási szokásaik, amik izgalmas alapot jelentettek a kutatáshoz. Olvass még a témában
„Nem bunkó vagyok, hanem azt hittem, hogy már lezártuk a vitát.” – Állandó félreértések a férfiak és nők között
„Mer hangot adni közben” – Ebből látják a férfiak, hogy egy nőnek van önbizalma a hálószobában
Segítség, a párom egy Grincs! Pedig én imádom a karácsonyt
Ezért ér véget minden olyan kapcsolat, amiben nem fejlődtök hasonlóan
„Nagyszerű alanynak bizonyult a választott népcsoport, mert mindenki ismert mindenkit és legtöbben a lakosságon belül randevúztak és házasodtak össze” – mondta Prall.
Létrehozták a becsült társértéket
Prall a kutatása során először interjút készített a helyiekkel, és azt vizsgálta, mennyire tartják kívánatosnak az emberek egymást. Tudni szerette volna, kik azok, akik kifejezetten vonzónak számítanak, és kik azok, akikért nem igazán rajonganak a többiek. A kapott információkat számszerűsítette és egy úgynevezett becsült társértéket hozott létre minden egyes lakos számára.
Ez a mérőszám azt hivatott megmutatni, hogy az emberek mennyire vágynak az adott személyre, mennyire szeretnék, hogy kapcsolatban álljanak vele. Emellett a csapat a már meglévő kapcsolati állapotokat is elemezte, az eredményeket pedig összevetette a társértékekkel.
A párkapcsolatok kialakulását, a házasságok minőségét, a szülői nevelési szokásokat, a gyermekgondozást, és a problémás élethelyzeteket, pl. az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát is vizsgálták a kutatásra szánt 5 év alatt.
