Család / Életmód

Közös házban anyósékkal? Két magyar feleség megosztotta tapasztalatait

Közös házban anyósékkal? Két magyar feleség megosztotta tapasztalatait

Zsófi (36) mindig is nagyon jóban volt anyósával, ezért amikor anyagi megfontolásból hazaköltöztek hozzá férjével, igyekezett mindenre felkészülni lélekben. Ő viszont nagyon szerencsésnek érzi magát, mert egyáltalán nem élte meg olyan szörnyűnek ezt az időszakot, mint ahogy sok más pártól hallani lehet.

Mi három évig éltünk a férjem anyukájával egy házban. Ő régóta özvegy volt, hatalmas házban élt, sok hálószobával, de a gyerekek már évekkel korábban kirepültek, és kezdte egyedül érezni magát. Nekünk pedig egyre drágább lett az albérlet, nem tudtunk gyűjtögetni saját lakásra, így magától értetődővé vált az esküvő után pár hónappal, hogy az összeköltözés lenne a logikus döntés.

Eleinte nagyon furcsa volt, nem is Kati (így hívják az édesanyját) jelenléte miatt, hanem mert egyáltalán nem éreztem magam otthon. Fogalmam sem volt, minek hol van a helye a konyhában, és nem tudtam akkor főzni, amikor kedvem támadt.

Az a ház mindig Kati háza volt nekem, én pedig a vendég voltam, még akkor is, ha ő folyamatosan megerősített abban, hogy erről szó sincs. Mégse mehettem ki a konyhába sütni-főzni, amikor kedvem volt, mert ezt a feladatot nem adta ki a kezei közül.

Bár ezt biztosan sokan irigyelnék, nekem egy kicsit hiányzott a háziasszony szerepe. Az intim szféránkat is nehezen tudtuk megőrizni, hiszen a férjem anyukája gyakran kereste a társaságunkat esténként is. A helyzet viszont sokkal jobb lett, miután várandós lettem. Mivel nagyon gyakran voltam rosszul, sokat pihentem. Kati pedig mindenben körbeugrált, sosem kellett megemelnem még a seprűt sem, és lehetőséget adott arra, hogy csak magamra koncentráljak.

A kisfiunk körüli teendőkben is lelkesen kivette a részét, és bár néha szólni kellett neki, hogy szeretnénk egy kicsit hármasban lenni, egy rossz szavam sem lehet rá. Három év alatt sikerült annyi pénzt spórolnunk, hogy elkezdhessük a saját életünket. A mai napig szívesen töltünk el egy-egy hétvégét nála. Mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, azt javaslom, hogy legyenek nagyon türelmesek, és emlékeztessék magukat arra, hogy ez csak ideiglenes. Néha nekem is el kellett mennem otthonról egyedül, hogy véletlenül se vitatkozzunk össze valamin, de nem volt olyan rossz ez az időszak, mint ahogy azt körülöttem sokan mondogatták akkoriban.

Oldalak: 1 2

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást