5 köszönési illemszabály, amit illik tudni

5 köszönési illemszabály, amit illik tudni

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / 5 köszönési illemszabály, amit illik tudni

A köszönés arra való, hogy tudassuk, észrevettünk embertársunkat, fontos nekünk a hétköznapokban a másik ember, nyitunk felé. Az érintkezés legmindennapibb, leggyakrabb formája. A köszönés a szerint változik, ahogy a napszakok, befolyásolja az, hogy mennyire áll közel hozzánk a másik ember, de még a hangulatunk is befolyásolja.

Az illem

Elmulasztani, vagy viszonzatlanul hagyni, egyértelmű sértés, hiszen semmibe vesszük a másik embert. Nézzünk mindig a másik ember szemébe, és mosolyogjunk. Mindig a férfi köszön előre a nőnek, a korkülönbség itt nem számít. Egyneműek között mindig a fiatalabb köszönjön először. A köszönéshez hozzá tartozik a kézfogás is, amelyre ugyan ezek a szabályok vonatkoznak.
A kézfogásnál fontos, hogy illik határozottan megfogni a másik ember kezét, ám az nagyfokú tiszteletlenségre, agresszivitásra utal, ha valaki erősen szorítja meg a másik fél kezét. Baráti kézfogásnál előfordul, hogy a másik kezünkkel megfogjuk pár pillanatra a másik ember könyöke alatti részt. Ez mindig bizalmas kézfogásnak minősül.

Az illem, másodszor

Sosem köszönünk tele szájjal, vagy rágóval a szánkban – ezt illemtudóan vagy nyeljük le, vagy fejezzük be a rágást arra a pár pillanatra. Nem illik zsebre tett kézzel köszönni, ahogy az is fontos, hogy ha kalapot visel a férfi – a kalap most megint divat – emelje azt meg. Kalap esetében, ha vendégségbe, étterembe megyünk, előbb vegyük le a kalapot, sapkát, és csak utána köszönjünk.
Fontos az is, hogy ne menjünk túl közel, ne sértsük meg a személyes terét annak, akinek köszönünk – ez bizalmaskodás. Sokan zavarban vannak, amikor köszönni kell, de inkább vétsük el a köszönést, de ne hagyjuk ki.

Az is fontos, hogy érthetően ejtsük ki a szavakat, kellő hangerővel. Sose hagyjuk le a jó reggelt, jó napot után a kívánok szót!

A kézcsókról pár szó

A középkorban az alárendeltséget szimbolizálta, nem férfiak és nők között volt elsősorban szokás. Bécsből került át Magyarországra ez a szokás. Magyarországon és Lengyelországban még ma is bevett köszönési forma, ám a legtöbb európai országban bizalmaskodásnak számít, így nem érdemes megkockáztatni a kézcsókot. Alapvetően a kézcsók úgy működik, hogy a férfi ajka nem érinti a nő kezét, csak imitálja a csókot.
Ez azért alakult így, mert egyrészt a kéz az egyik ,,legpiszkosabb” testrészünk, másrészt illetlenség lenne a ,,nyálas” ajkakat – úgymond – más kezébe törölni. Egy társaságban – ha már adott a férfi kézcsókot – minden nőnek kézcsókkal kell köszönni, kivétel, ha az első nő az édesanyja volt, ekkor nem kötelező a többi nőnek kézcsókot adni.

A bemutatkozás

A köszönést követi a bemutatás, bemutatkozás. A bemutatkozásnak egy fontos szabálya van: mindig az idősebb, vagy a nő mondja először a nevét, és azt mindig ki kell várni, sosem szabad egyszerre bemutatkozni. A nevünket érthetően kell mondani. Bemutatásnál mindig előbb a fiatalabbat az idősebbnek, a férfit a nőnek kell bemutatni.
Az első benyomás nagyon fontos, így a bemutatásnál és a bemutatkozásnál is illik a másik fél szemébe nézni. Érdemes megjegyezni ezeket a szabályokat, mert az emberek nagy része nem annyira rugalmas, mint mutatja, és igenis megjegyzi a súlyos megsértését az illemszabályoknak.

Gyerekeknek

Jobb, ha már kiskorban jó példával járunk, és ilyenkor mindig elmondjuk a gyereknek, hogy mit, miért, mikor és hogyan teszünk. Így gyerekünk nem jön zavarba nagyobb korában, amikor már a felnőtt szokásokat kezdik rajta számon kérni.
A kamaszok igen bátortalanok tudnak lenni, amikor köszönni kell, és nem mindegy az, hogy mit mondanak róla, rólunk, mondjuk az új iskolában. A gyerek életét is megkönnyítjük, természetesnek fogja venni a köszönést, kiküszöböljük a plusz szorongást, mert rögtön felismeri az adott helyzetet.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást