Mi, emberi lények alapvetően társas kapcsolatokra vagyunk berendezkedve, ezért a hosszabb ideig tartó magány megviselhet minket, akkor is, ha ez történetesen társas magány – nem mindegy ugyanis, hogy ugyanazzal az egy-két-három emberrel vagyunk összezárva nap mint nap, vagy tudunk a barátainkkal, tágabb családunkkal is találkozni.
A legrosszabb helyzetben kétségtelenül azok vannak, akik egyedül élnek, hiszen ők tényleg akár heteket tölthetnek teljesen magukban, ami komoly mentális következményekkel járhat.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a teljes izoláció akár már két hét után is súlyos következményekkel járhat: igaz, csak egérkísérleteken, de egyértelműen bebizonyították, hogy már ilyen rövid idő után is olyan vegyületeket kezd el termelni az agy, amelyek agresszívebbé, érzékenyebbé, magas stressz-szintre hajlamosabbá tették az állatokat. Egy 2012-es, szintén egereken végzett kutatásból az derült ki, hogy nyolc hétnyi elszigeteltség már hatással van az agy mielintermelését azokon a területeken, ahol az összetett érzelemkifejezéssel kapcsolatos folyamatok zajlanak. Persze az állatokat teljesen elzárták minden ingertől, ez nem ugyanaz, mint olyan háztartásban élni, ahol azért tévé, internet és telefon még van, de jól látszik, milyen érzékeny az agyunk arra, ha nem kap elég szociális ingert. Olvass még a témában
