Ami az érzelmeket illeti, egyénenként változhat az, hogy ki hogyan dolgozza fel a hosszabb ideig tartó, szociális kapcsolatokban és érintkezésekben szegény időszakot. Valójában attól függ minden, hogy az emberben melyik érzés erősebb: a félelem vagy az igazságtalanság érzete.
Az első csoportba azok tartoznak, akik úgy gondolják, hogy a magány megvédi őket a vírussal szemben, így tulajdonképpen biztonságban érzik magukat elszigetelve másoktól. Számukra a magány egyfajta megnyugvást ad, elvesz a stresszből, nem pedig hozzáad.
Olvass még a témában
A másik csoportba azok tartoznak, akik szerint az izoláció egy túlzott intézkedés, nem látják értelmét – lehet, hogy szót fogadnak, és nem mászkálnak el, de nincs félelemérzetük a vírussal kapcsolatban, ezért nem is stresszmentesíti őket a magány. Ők általában nagyobb stresszként élik meg az egyedüllétet, és veszélyben is lehetnek olyan mentális problémák kialakulására, mint a depresszió vagy a szorongás.
