4. Az esküvő
Felmentem a lányhoz, akinek volt egy aranyos macskája. Azonnal összebarátkoztam a cicával, aki hamarosan az ölembe telepedett és ott dorombolt. A lány erre azt mondta: „Érdekes, a macskám egyáltalán nem barátkozik senkivel, ez valami jel lehet, úgyhogy lehet, hogy elkezdek esküvői ruhákat nézegetni…”
Tudtam, hogy csak viccnek szánta és van humorérzékem, mégis elöntött a pánik. Az a megdöbbentő, hogy annakidején én magam is sütöttem el ilyen vicceket, amikor férfiakkal randiztam és sosem gondoltam bele, milyen érzés a „másik oldalon” lenni és hallani ezt. Tudtam, hogy csak vicc, mégis beindultak a vészcsengők a fejemben.
