A késés sértő azokra nézve, akik várnak, de rossz fényt vet a későre is, mert az intelligencia, a tervezés, az önismeret, az akaraterő vagy az empátia hiányáról árulkodhat. Előfordulhat például, hogy a késő személy irreális célokat tűzött ki maga elé, és túlzsúfolta a napirendjét, vagy alábecsülte az egyik helyről a másikra való utazás idejét.
De a késésnek vannak sokkal mélyebb okai is. Ezen okok némelyikében düh és agresszió, másokban pedig önbecsapás rejlik – állítja dr. Neel Burton pszichológus, a téma szakértője.
Kezdjük a haraggal és az agresszióval. A dühös emberek, akik a felszínen túlzottan nyugodtnak és udvariasnak tűnnek, passzív eszközökkel fejezhetik ki a dühüket, azaz a mások ésszerű elvárásainak való megfeleléssel szembeni (tudatos vagy tudattalan) ellenállással. A passzív-agresszív viselkedés példái közé tartozik a kétségek és zavarok keltése; a lényeges tények vagy tárgyak elfelejtése vagy kihagyása; a megszokott viselkedésmódok, például a teakészítés, a főzés, a takarítás vagy a szex megvonása; a felelősség áthárítása; és természetesen a késés. Ahogy a neve is mutatja, a passzív-agresszív viselkedés az agresszió rejtett kifejezésére szolgál.
Ennek a viselkedésnek egyik nagy hátránya, hogy megakadályozza, hogy az alapjául szolgáló problémát vagy problémákat feltárják és megoldják, és ez komoly konfliktusokhoz vezethet hosszabb távon.
Most beszéljünk a második okról, az önámításról. Amint láttuk, a késés, különösen a kirívó vagy ismételt késés azt az üzenetet közvetíti, hogy „fontosabb vagyok nálad.” Természetesen az üzenet, amit a tetteink küldenek, nem mindig felel meg a szándékainknak, sőt. Így előfordulhat, hogy valaki azért késik, mert kisebbrendűnek vagy jelentéktelennek érzi magát. A késés egy módja annak, hogy maximális figyelmet vonjon magára, sőt, átvegye az irányítást az események felett. Talán észrevetted már, hogy néhány embernek, akinek szokása a késés, az is szokása, hogy jelenetet rendezzen belőle. Bőségesen elnézést kér, sorban bemutatkozik mindenkinek, arrébb tolja a bútorokat, tiszta poharat kér, és így tovább. Persze, az ilyen viselkedés korántsem zárja ki a passzív-agresszió jelenlétét is.
Az önbecsapás témájánál maradva, a késés lehet az ellenállás egyik formája is, a találkozó célja iránti rosszallás vagy a találkozó várható kimenetele miatti neheztelés kifejezése.
A pszichoterápia során az analizált személy valószínűleg hasonló ellenállást tanúsít nemcsak a késés, hanem a témaváltás, a kioktatás, az elalvás vagy a találkozók teljes kihagyása formájában is. A pszichoterápia kontextusában az ilyen viselkedés arra utal, hogy az analizált közel áll ahhoz, hogy felidézze az elfojtott problémát, de fél a következményektől.
A tudatalattid üzenete is lehet a késés
Fontos azonban megjegyezni, hogy a késés nem feltétlenül egészségtelen vagy kóros. Néha a késés azt jelenti, hogy a tudatalattid (intuíciód) azt mondja, hogy nem akarsz ott lenni, vagy hogy jobb lenne, ha nem lennél ott – például lehet, hogy egy találkozó (vagy egy munka) nem a legjobbmódja az időd eltöltésének, vagy egyenesen a céljaid ellen van.
Amikor elkésel, sokat tanulhatsz, ha egyszerűen megkérdezed magadtól: „Miért is késtem pontosan?”. Még ha „csak” azért is, mert túl elfoglalt vagy, miért vagy túl elfoglalt? Gyakran azért tartjuk magunkat a lehető legelfoglaltabbnak, hogy ne maradjunk egyedül a legmélyebb gondolatainkkal és érzéseinkkel, ami természetesen rövid, közép- és hosszú távon is rendkívül kontraproduktív.
Van azonban még egy csavar a kérdésben – hiszen korán érkezni éppen olyan udvariatlan dolog, ha nem udvariatlanabb, mint késni. Éppen ezért dr. Burton saját, privát életben használt megoldását javasolja: „Sok társasági helyzetben gyakran pontosan nyolc percet kések. Ha nyolc percet késel, az nem számít késésnek, és éppen elég időt ad a vendéglátódnak, hogy leüljön pár percre, összeszedje a gondolatait, és elkezdje várni az érkezésedet.”
Nyitókép Marco VDM/istockphoto.com