Spock már az 1940-es években belátta, hogy egyes szülőknek komoly nehézséget okoz a gyermeknevelés. Ők azok, akik azt hangoztatják úton-útfélen, hogy „ez a gyerek sehogy sem akar engedelmeskedni” vagy „kibírhatatlanul rossz”.
Az első, amit az ilyen szülőkkel kapcsolatban az ember észrevesz – mint mondja-, hogy nem próbálják komolyan elérni azt, amit akarnak. Gyakran fenyegetőznek büntetéssel vagy szidják a gyermeket, de szinte soha nem váltják be a fenyegetést.
Más szülők megkívánják ugyan az engedelmességet, de néhány perc múlva már behódolnak a gyermek akaratának. Van, aki elneveti magát a szidás közepén, de olyan is akad, aki folyamatosan kiabál a gyermekkel és a szomszédokat kérdezgeti, hogy láttak-e már az övénél rosszabb gyereket.
Spock szerint az ilyen szülők azt hiszik, hogy a kicsi továbbra is ugyanígy fog viselkedni, és semmivel nem tudnak hatni rá a jövőben. Szinte ingerlik a rosszaságra, anélkül, hogy annak tudatában lennének. A szidás és a büntetés náluk csak a tehetetlenség és a kudarc beismerése.
A szakértő szerint az ilyen szülők gyermekkorukban sohasem kaptak elegendő bíztatást arra nézve, hogy ők valóban jók. Ennek következtében nem bíznak eléggé sem magukban, sem a gyermekeikben. Mint írja, az ilyen szülőknek segítségre van szükségük, kérjék ki pedagógus vagy gyermekpszichológus tanácsát.
