Kisgyerekkel otthon lenni a kijárási korlátozások alatt egyszerűbb, mert
- sosem érzem magam magányosnak, ha a tágabb családdal, barátokkal nem is igazán van most lehetőségünk találkozni, a számomra legfontosabbak akkor is itt vannak velem. Nem kell messzire mennem egy ölelésért vagy egy nagy pusziért.
- mindig van miért felkelni, ami azt illeti, egy csilingelő hangocska minden reggel gondoskodik arról, hogy időben induljon a nap.
- amikor a naptár napjai egybefolynak, akkor is könnyebb napirendet tartani, hiszen a gyerek megszokott dolgai most is ugyanúgy követik egymást. Az ebéd, az alvásidő vagy éppen az esti szertartások most is rendszert adnak a mindennapoknak.
- állandó emlékeztetőm van arra, hogy ha néha nehéz is, a legfontosabb itt van, és minden nap okom van a hálára, a boldogságra.
- ha néha el is kap a rossz kedv, nem tarthat sokáig, elvégre senki nem tud mélabús maradni, miközben egy plüss kacsával meg egy játékmackóval bábozza el a Hattyúk tavát a kanapé mögül.
- ha megannyi programról és lehetőségről le is kell mondanunk, mégis minden napra jut valami esemény. Látni, ahogy a gyerekünk napról napra fejlődik, egyre többet tud, egyre ügyesebb és okosabb amúgy is mindent felülmúló érzés.
- amikor látom rajta, hogy boldog, az számomra is jó emlékeztető, hogy bár nagyon sok dolog hiányzik, mégis az, ami igazán fontos a boldogsághoz, itt van a négy fal között, velem.
