Álmos reggelekre ébredünk mostanában. De nem az időjárás teszi, a lelkünk fáradt el. Fáradt a mindennapok zajától, ami éber pörgésben tart és elnyomja a belső csendet. Fáradt a határidőktől, az állandó most-októl és kell-ektől. De leginkább a lelkiismeret-furdalásba fáradt el, hogy nem lehet eleget azokkal, akikért megéri egyáltalán fáradtnak lenni.
Azt mondják, minél közelebb kerülsz a célodhoz, annál jobban elgyengülsz a hajrában, mert tudod, mi vár rád. Ilyenek a karácsony előtti napok is. Szinte látod a gömbök csillogását, hallod a gyermeked örömsikoltását, érzed a bejgli ízét!
Aztán eljön az ünnep…és te lekésed a pillanatot – vagy csak egyszerűen nem érzed? Fájdalmasan hasít beléd a felismerés, hogy ez nem az a karácsony, amit te elképzeltél. Nem így emlékszel rá.
Olvass még a témában
Hol marad a varázslat? Ügyes voltál, persze, mint mindig: a bejgli sem repedt ki, a fa is szép, az ajándékokat is jól választottad meg. De amíg azon igyekeztél, hogy rendben legyenek a dolgok, a lelked tovább fáradt. A lista a fejedben elnyomta azt az igaz szépséget, amit a mindennapok tökéletlensége adhat – mert a közös süti készítés maszatolással jár, mert a karácsonyfa ferdén még sokkal érdekesebb és mert az odaégett pulykahúsnál nincs ropogósabb.