Promótálva
Egész életemben átlagos külsejű voltam, az a tipikus szürke kisveréb. Mivel sosem voltam az excentrikus, bulizós-pasizós csaj, ez engem nem is zavart, az viszont annál inkább, hogy a munkahelyemen már minden kolleginát előléptettek, én pedig már három éve megrekedtem ugyanabban a pozícióban.
Éppen erről panaszkodtam a fodrászomnak, aki azt mondta, most az egyszer hallgassak rá és engedjem, hogy kiszőkítse a hajam. Engedtem és utáltam az eredményt, mert a világos szín „kimosta” az arcom, ezért kénytelen voltam sminkelni hozzá, ha nem akartam úgy kinézni, mint a láthatatlan ember.
A változás azonnali volt: nemcsak az utcán felejtették rajtam a szemüket a férfiak, hanem az irodában is: olyan munkatársak köszöntek előre a folyosón, akik addig észre sem vettek. És ki kapta meg a következő zsíros előléptetést? Bizony én, a szőke ciklon.
Olvass még a témában
