Saját halálunkról álmodni lehet félelmetes, de akár felszabadító élmény is. De mire utalnak valójában ezek az álmok?
Út a tudatalattiba?
Freud óta sokan gondolják, hogy az álmok valójában a tudatalattihoz vezetnek, olyan vágyakat vagy félelmeket mutatnak meg, amelyeket ébren töltött óráinkban elrejtünk, nem merünk rájuk gondolni vagy szembenézni velük.
Az elméletet azonban sok kritika is érte; az egyik legismertebb ellenvélemény szerint az álmok valójában csak felvillanó képek az agyban, esetlegesen előbukkanó információk vagy emlékek, amiket megpróbálunk valamiféle történetté rendezni, hogy értelmet találjunk bennük. Bár ezt a teóriát ma sokan elfogadják, tény, hogy Freud elképzeléséhez hasonlítva, ami szerint az álmok valamilyen izgalmas átjárót nyitnak a tudatalattiba, az, hogy a képeket dopaminok, szerotonin és glutamát okozza, meglehetősen kiábrándítónak és unalmasnak tűnik.
Az elméletet azonban sok kritika is érte; az egyik legismertebb ellenvélemény szerint az álmok valójában csak felvillanó képek az agyban, esetlegesen előbukkanó információk vagy emlékek, amiket megpróbálunk valamiféle történetté rendezni, hogy értelmet találjunk bennük. Bár ezt a teóriát ma sokan elfogadják, tény, hogy Freud elképzeléséhez hasonlítva, ami szerint az álmok valamilyen izgalmas átjárót nyitnak a tudatalattiba, az, hogy a képeket dopaminok, szerotonin és glutamát okozza, meglehetősen kiábrándítónak és unalmasnak tűnik.