Az internetkorszak előtti szépidőkön nosztalgiázók közül kerülnek ki a netfóbiás párkeresők. Ők azok, akik ösztönös ellenszenvet éreznek az online kommunikációval szemben, mert szeretik látni, megérinteni, megszagolni, a saját fülükkel hallani azt, aki beszél hozzájuk. Sokan mégis magányosak, s nem feltétlenül tudják, hogy a hozzájuk hasonló hobók merre kóborolhatnak még a nagyvilágban.
Utazás közben beszélgess, akkor is, ha csak rövid az út
Sokak szerint nem véletlen, hogy kivel hoz minket össze a sors. Mindenkitől tanulhatunk valamit és mi is tanítjuk valamire a körülöttünk lévőket olyankor is, amikor észre sem vesszük.
Ha minden nap buszon, metrón, vonaton kell ülnöd, akkor találkozhatsz olyanokkal, akik felkeltik az érdeklődésedet. A déli országokban nagy hagyománya van annak, hogy utazás közben szóba elegyednek egymással az ismeretlenek. Olvass még a témában
„43 évesen a pasi az anyjánál lakott” – Amikor a férfiak negyven felett még mindig nem készek felnőni
5 jel, hogy sokkal vonzóbb vagy, mint gondolnád
„Nem randizom kopaszokkal… aztán jött Ő.” Így rúgják fel a nők a saját szabályaikat egy férfi kedvéért
„Papucs dolog kedvesnek lenni” – 15 dolog, ami visszataszítóvá tesz egy férfit
Ránk ez kevésbé jellemző, mi hajlamosak vagyunk tolakodásnak venni azt, ami a spanyoloknál például természetes. Ha nincs merszed megszólítani valakit, akkor legalább mutass nyitottságot. Vedd ki a füledből a fülhallgatót, tedd el a könyvet, ne böngészd a telefonod, hanem nézz az emberekre.
