A kérdés nem is annyira meseszerű, mint amennyire fontos, hogy valóban saját történetünk királynőiként éljük mindennapjainkat. A pszichológia az ágencia fogalmával írja le azt a hatóerőt, amelyet képesek vagyunk önnön sorsunkra és a közreműködésünkkel alakuló történetekre kifejteni. Az a szerencsés, ha magas hatóerővel őrizzük főszereplői státuszunkat, hiszen csakis így lehetünk önnön sorsunk kovácsai.
Nézzük, mit csinál egy királynő, amit nekünk is mindenképpen meg kell tennünk saját birodalmunkban!
Legfontosabb talán, hogy a királynő felelős mindenért, ami országában történik. Nincs kinek továbbhárítania a felelősséget és nem is tehetné meg. Ettől válik érdemessé az uralkodásra és az ehhez szükséges bölcsesség teszi alkalmassá a vezetésre. A magunk sorsára átfordítva ez azt jelenti, hogy élettörténetünk uralkodóiként minden felelősség a miénk, nincs mutogatás és kibúvók sem léteznek. Ugyanakkor a kezünkben lévő jogar figyelemre és alázatra tanít: elsősorban önmagunk állandó vizsgálatára és folyamatos újratanulására. Saját történetünkben a feltételek nélküli felelősségvállalás az egyes szám első személyű elbeszélésben ölt formát. Olvass még a témában
A királynő erős – különben elveszíti az irányítást. Ez az erő a legritkább esetben fizikai képességet jelent. Leginkább belső lelki tartást és intellektuális erőt. Minden bölcs uralkodó a tanulásnak szentelte idejének jelentős részét és igyekezett önmagánál is okosabb emberekkel körülvenni magát. Vagyis alázatot tanúsított a nála is tapasztaltabbakkal
