Vágy a közösségre
Amikor látok egy családot, akik együtt ünneplik a születésnapokat, akik összeülnek vasárnap délben, és akikhez bármikor hazamehet az ember, összeszorul a szívem. Nem azért, mert rosszat kívánok nekik, hanem mert tudom, hogy nekem ez kimaradt. Nálunk az ünnepek sem hozták el a teljes egységet, mindig hiányzott a család egyik fele, sosem volt mindenki együtt egy asztalnál.
Ez egyszerre okozott hiányérzetet, ugyanakkor a megjelenőkkel mégis kialakultak szorosabb kötelékek, amik a mai napig fontosak nekem. A vágy azonban, hogy egyben lássam a családot, újra és újra előjön, különösen ünnepek idején. Ez az a fajta hiány, ami nem múlik el, még ha az ember közben megtanulja másból pótolni.
