Hogy érzed, melyik korosztályt szólítod meg a legkönnyebben?
Mivel oly sok évig voltam óvónő, az ovis gyerekeket kívülről-belülről ismerem. Ha új társaságban vagyok, és vannak ott gyerekek, mindig velük ismerkedek először össze, csak utánuk a szüleikkel, mert az nekem könnyebben megy. Tavaly januárban két napot a Sínai-félsziget sivatagában, egy beduin családdal töltöttem. Nem beszéltük egymás nyelvét, a szülők tették a dolgukat, a férfi tüzet rakott, éjszakai szállást készített, vízipipázott, az asszony főzött, kenyeret sütött, én pedig kívülállónak és feleslegesnek éreztem magam.
Így hát odaültem a gyerekek közé és megtanítottam nekik a kő-papír-olló egy másik változatát, a nyuszi-répa-puskát. Lett olyan hahotázás, hogy követték más szavak nélkül játszható játékok is. Még másnap reggel is azt játszottuk, közben pedig éreztem, hogy az anyukájuk is befogadott a köreibe engem. Az írásban is a kicsikkel való kapcsolódás megy a legkönnyebben.
