„Nagy szeretettel ölelgettem az oszlopokat.”
– A weboldaladon olvastam, hogy festékes szemideghártya-gyulladásban, azaz retinitis pigmentosában szenvedsz. Mikor jelentkeztek nálad először a betegség tünetei, és mikor tudatosult benned, hogy másként látod a világot?
– Hároméves kisgyermek voltam, amikor a szüleim észrevették, hogy éjszaka átpottyanok ezen-azon a sötétben, illetve nagy szeretettel „ölelgetem” az oszlopokat egymás után… Sajnos észre kellett venniük, hogy valami nem stimmel. Négy évbe telt az orvosoknak, mire felismerték, hogy retinitis pigmentosa szembetegségem van.
„Okozott nagy sírásokat, nehézségeket és lelki fájdalmakat.”
– Az orvostudomány jelenlegi állása szerint sajnos nincs gyógymód erre, de nem csinálsz titkot abból, hogy nyitott vagy az új terápiás lehetőségekre. Mit próbáltál ki eddig, és milyen sikerrel? Olvass még a témában
– Gyengénlátóként kezdtem, mára aliglátóvá cseperedtem. A gimnáziumi éveim vége felé kezdett el rohamosan romlani a szemem, így mára már fehér botot és különböző segédeszközöket is használnom kell.
