Milyen út vezetett odáig, hogy séf lettél?
Hosszú és rögös, na meg nehéz! “Vakon” kezdtem az iskolát és nem is jósoltak nagy karriert, mondván: akinek hosszú a haja, tornacipőben jár és zenekaros pólóban, nem a vendéglátásba való. Nem lett igazuk. Habár később az egyetemen is megbuktattak ételkészítésből. 😀 A pályám kezdetén, a mostani munkaerőpiaci helyzet fordítottja volt igaz. Győrben tanultam és végeztem aránylag jó eredménnyel, Pestre költöztem, ahol aztán csak az alkalmi munka jutott és csalódottam tértem haza Pápára, a szülővárosomba. Némi kitérő a családi vállalkozásban, majd újrakezdés egy igazán rossz kifőzdében.
A csak azért is, és meg tudom csinálni/jobban tudom csinálni és a tudásvágy vitt Győrbe, Budapestre, majd Barcelonába.
A Pipacs, ZONA, MÁK-on átt Ferran és Albert Ardia egy csillagos Hoja Santa étterméig. A Michelin csillagos helyen való helytállás, amolyan önmagammal szemben támasztott elvárás volt mielőtt Séfként szerettem volna kipróbálni magam. A Pajtába való felkérést mint séf még a Katalán költözés előtt kaptam Kvasznica Ferenc és Marjai Flóra tulajdonosoktól. Az elejétől fogva mozgatott, így amikor hazatértem, már céltudatosan készültem az Őrségbe.
