Magyarországon szerencsére kifejezetten sok manufaktúra kínálatából válogathatunk, legyen szó kozmetikai termékekről, ékszerekről vagy konyhai alapanyagokról.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Kevésnek van azonban olyan különleges, évtizedekre visszanyúló története, mint a Fajszi Paprika Manufaktúrának. A családi vállalkozás minőségi fűszerpaprika termesztéssel és feldolgozással foglalkozik, termékeik pedig nemcsak kifogástalanok és ízletesek, de nemzetközileg is elismertek.
Vikica paprikájuk nemrég még az idei Oscar-gálán is sikert aratott, Szántó István séf ugyanis ezzel a termékkel is tökéletesítette a magyar menüsorát. Izgalmas történetükről, a náluk folyó fűszerpaprika termesztés és feldolgozás gondos folyamatáról, az ágazatot érintő nehézségekről, büszkeségeikről és jövőbeli terveikről az ügyvezető igazgató, Okvátovity Dóra mesélt.

Hogyan és mikor kezdődött a családi manufaktúrátok története?
Negyedik generációs családi vállalkozás vagyunk, még a dédnagymamám a szocializmus idején kezdett el fűszerpaprika termeléssel és feldolgozással foglalkozni a kis konyhakertjében, ami akkoriban tiltott volt. Anno a fűszerpaprika többet ért bárminél, ha paprikád volt, akkor mindened volt. Váltóként használták és legtöbbször éjszaka a Dunán csempészték a titokban termelt fűszerpaprikát, és résen kellett lenniük a fináncok miatt, mert ha valakit elkaptak, akkor komoly következményei voltak. Később a nagyszüleim szintén a TSZ világban foglalkoztak fűszerpaprikával, a 90-es évek elején, amikor már saját földjeik lehettek, akkor már saját fűszerpaprikát termesztettek és dolgoztak fel, és ezt a szüleim is átvették.
Mindegyikőtök számára egyértelmű volt, hogy részt szeretnétek venni a vállalkozásotokban?
Mivel ebbe beleszülettünk, így nem volt kérdés. Egyedül én voltam, aki „ellenállt” és abszolút másképp képzeltem el a jövőm, amiben nem volt paprika. Gyerekkoromban nem igazán szerettem ezzel foglalkozni vagy segíteni a szüleimnek a paprikában. A szezon március második felében kezdődik és egészen szeptember végéig/ október elejéig tart. A nyarakat hajnali keléssel a paprikában tölteni és kapálni nem egy kiváltságos munka.
A paprikaszedés időszakát már megúsztam, akkor már elkezdődött az iskola, de tudtam, hogy ez nagyon nehéz munka és feladat fizikailag, mással szeretném keresni a kenyerem. Középiskola után a fővárosban tanultam államigazgatást, majd diplomáciát, több külföldi egyetemen is tanultam ösztöndíjjal, majd közel 10 évet a kormánynál dolgoztam. Kipróbálhattam magam Brüsszelben is, de legbelül mindig éreztem, hogy nem ez az utam. Sok idő után realizáltam, hogy míg a például a szüleim őstermelőként többet dolgoznak, mint egy 40 órás munkavállaló, mégis kötetlenebb az életük, nem számolják a szabadságaikat és teljesen más az életritmusuk.

Egy szentendrei séta alkalmával a párommal nézegettük a paprikás termékeket a kézműves boltok polcain és mutattam neki, hogy szinte kivétel nélkül az összes paprika a szüleim által megtermelt nyerspaprikából készül, mivel akkoriban a termelt fűszerpaprika nagy részét nyersen értékesítettük és ehhez képest minimális mennyiség, amit őrölve adtunk el. A magyar paprika piacon elsősorban az dominál, hogy felvásárolják a nyersanyagot és feldolgozzák, főleg Kínából érkező paprikával vegyítik és így forgalmazzák. Kevés az olyan feldolgozó, aki meg is termeli ehhez a fűszerpaprikát.
Mivel mi termeltünk, akkoriban még közel 30 hektáron így a párom javaslatára elgondolkodtunk azon, hogy az őrölt paprikára kellene jobban helyezni a hangsúlyt. Kistermelőként 40 km-es körzetben és Budapesten korábban is értékesítettünk, de egyre több helyről érkezett visszajelzés, hogy nagyobb mennyiségben lenne szükségük ilyen minőségű paprikára és akár a külföldi piacon is lehetne értékesíteni. Ehhez azonban már szükséges volt egy HACCP üzem és körülbelül egy hétvége alatt el is dőlt, hogy hogyan tovább.
A cikk folytatódik, lapozz!