Manapság teljesen természetes, hogy rangos sporteseményeken, mint amilyen például a 2024-es olimpia, nők és férfiak is részt vesznek versenyzőként. De tudtad, hogy ez nem mindig volt így? Régen a versenysportok űzése a férfiak kiváltsága volt, ez azonban a történelem során megváltozott: néhány kitartó úttörő segítségével a nők fokozatosan lebontották a falakat, és elérték, hogy nőként is természetes legyen versenysportolónak lenni.
Nem is olyan régen, a 21. század második felében a versenysportolók világa egy kifejezetten férfias környezet volt, az élet azonban bebizonyította, hogy a nőknek is pontosan annyi joguk van sporteseményeken versenyezni, mint a férfiaknak. Egyes nők pedig kiemelkedően sokat tettek azért, hogy tisztán lássa a világ, sokkal szegényesebb lenne a versenysportok világa kizárólag férfi sportolókkal.
Ha igazi úttörőkről van szó a sporttörténelemben, Alice Coachman neve mellett egész biztosan nem mehetünk el szó nélkül. Ugyanis 48 évvel azután, hogy a teniszezőnő Charlotte Cooper lett az első női olimpiai bajnok, a magasugrásra szakosodott Coachman lett az első fekete nő, aki olimpiai aranyérmet nyert, méghozzá az 1948-as londoni játékokon.
Ami egészen döbbenetes - és jól mutatja, mennyire nehéz volt a helyzete azokban az időkben a fekete nőknek -, hogy bár szülővárosában a New York-i Albanyban ünnepséget szerveztek, hogy tiszteletüket fejezzék ki az elért eredménye miatt, az akkori fehér bőrű polgármester nem volt hajlandó kezet fogni vele, és egy oldalsó ajtón kellett távoznia arról a rendezvényről, amelynek ő maga volt a főszereplője.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!