Amikor megismertem a páromat, és megtudtam, hogy ADHD-s, valamint autizmus spektrumzavarral is diagnosztizálták, nem éreztem, hogy ez bármit változtatna kettőnk között. Úgy gondoltam, a megértés, a türelem és a nyitottság mindent megold. Hiszen, ha szeretünk valakit, alkalmazkodunk hozzá, nem?
Ma már, néhány évnyi közös élet után azt mondom: a szeretet valóban sok mindent kibír, de az elfogadáshoz vezető út nem mindig egyenes, és nem mindig könnyű.
A kapcsolatunk elején minden új volt, és minden különbözőség érdekesnek tűnt. Olvass még a témában
Így befolyásolhatja A Bridgerton család a párkapcsolati elvárásaidat, és talán észre sem veszed
„Úgy éreztem, ha megszakadok sem lesz elég neki semmi” – Miért nem akarsz többé megházasodni?
Ritkán mondod ki, hogy szereted? Ha ezeket teszed, érezni fogja
Az 5 legjobb esküvői témájú film – szerintünk
Aztán, ahogy elkezdtünk több időt együtt tölteni, apránként szembesültem azzal, hogy bizonyos dolgok, amiket addig természetesnek vettem, vele nem működnek ugyanúgy. Ő nem bírja például, ha reggel ébredés után megérintem az arcát.
Nekem ez mindig a gyengédség egyik legszebb formája volt – egy érintés, egy mosoly, egy „jó reggelt”. Neki viszont ez ilyenkor egy túlterhelő inger. Összerándul, elhúzódik, mintha megijedne. Régen ez bántott, ma már tudom: ez nem rólam szól.
Ugyanígy, van egy lefekvés előtti rutinja, amit szigorúan, lépésről lépésre végez. A naplóírást például akkor sem hagyja ki, ha éppen egy romantikus este végén vagyunk, és én csak arra vágyom, hogy bebújjon mellém az ágyba. Eleinte nehéz volt megérteni, hogy miért fontosabb a jegyzeteit elkészíteni, mint az, hogy abban a pillanatban velem legyen. Ma már tudom: ez nem fontossági sorrend kérdése.
Egyszerűen így működik az agya. Neki ez a rutin ad biztonságot, kiszámíthatóságot és stabilitást, és ha kihagyja, akkor is legfeljebb csak fizikai értelemben tud velem lenni, mert fejben máshol lesz. Sőt, szenved. Ezt pedig nem akarom – hiszen szeretem.
Az évek során megtanultam, hogy a „megértés” nem mindig azt jelenti, hogy mindent logikailag felfogok. Vannak dolgok, amiket sosem fogok teljesen átérezni, mert az én agyam másképp van huzalozva. Neurotipikusként próbálhatom a dolgok okait vagy szükségességüket elemezni, magyarázni, de egy ponton túl a megértés helyett az elfogadás a kulcs.
