Ma mindannyiuk neve ismert és elismert, irodalmi jelentőségüket pedig senki sem kérdőjelezi meg. Pályájuk kezdetén azonban még ezek az írók is kemény kritikát kaptak, és voltak, akiket egyenesen kiadhatatlannak neveztek.
Ernest Hemingway
A nap is felkel Ernest Hemingway talán legolvasottabb műve, de nem mindenki rajongott érte első olvasásra. 1925-ben Mobberley Luger, a Peacock & Peacock kiadó munkatársa a következőket írta a 26 éves szerzőnek: „Ha szabad őszintének lennem - a prózájában bizonyára az -, fárasztónak és sértőnek találtam az Ön törekvéseit. Ön tényleg egy igazi macsó, nemde? Nem lepődnék meg, ha azt hallanám, hogy ezt az egész történetet a klubban bezárkózva írta, egyik kezében tintával, a másikban konyakkal. A bombasztikus, dipszomániás, most-mi-legyen karakterei miatt én is a saját brandym után nyúltam.”
A kritika keményen szól, bár abból kiindulva, amit Hemingwayről tudunk, nem is valószínűtlen forgatókönyvet fest le. Ugyanakkor ez az elutasítás aligha ártott Hemingway karrierjének. A regényt a következő évben a Scribner's kiadta, sikereit pedig ma már senkinek sem kell bemutatni.
A kritika keményen szól, bár abból kiindulva, amit Hemingwayről tudunk, nem is valószínűtlen forgatókönyvet fest le. Ugyanakkor ez az elutasítás aligha ártott Hemingway karrierjének. A regényt a következő évben a Scribner's kiadta, sikereit pedig ma már senkinek sem kell bemutatni.