Sok esetben csak az egyik szülő próbálja megteremteni a békés légkört, miközben a másik a saját sérelmeitől vezérelve nem tud vagy nem akar részt venni ebben a munkában. Ez rendkívül nehéz, és mélyen együttérzek ezekkel a szülőkkel, mert ilyenkor a gyerek érdekében annak kell a nagyobb embernek lennie, akinek talán a legtöbb oka lenne a haragra.
Hatalmas önfegyelmet és belső erőt kíván, hogy az ember ne mondjon rosszat a másikról, még akkor sem, ha lenne rá bőven alapja. De egy gyermek számára az a legfontosabb, hogy érezhesse: mindkét szülője szereti, és hogy nem kell választania közöttük. Ha ez sikerül, a válás bár fájdalmas fejezet, mégsem válik életre szóló traumává.
A mi történetünk talán azt mutatja, hogy lehetséges úgy is elválni, hogy közben a gyerek ne sérüljön. Nem azért, mert minden könnyű volt, hanem mert tudatosan dolgoztunk azon, hogy ne a sérelmeink, hanem a lányunk boldogsága legyen az iránytűnk. És három év távlatából azt hiszem, nyugodtan mondhatom: ez megért minden erőfeszítést. Olvass még a témában
