Így lettem újra önmagam egy mérgező kapcsolat után

Írta Schuster Borka 2025.04.14.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Senki sem úgy megy bele egy mérgező kapcsolatba, hogy tudja, mit csinál. Néha a legtoxikusabb emberek éppen attól olyan veszélyesek, hogy elsőre jó, sőt tökéletes benyomást tesznek: a felszínen udvariasak, gyengédek, törődőek, és mindent, de mindent csupán a mi érdekünkben tesznek, hiszen csak jót akarnak nekünk. És ők jobban tudják, hogy nekünk mi a jó…

Utolsó egyetemi éveimben kezdtünk el járni. A kapcsolat kissé viharosan indult, ami éppen eléggé bizonytalanná tett ahhoz, hogy amikor végül úgy döntött, megállapodik mellettem, annak annyira örüljek, hogy fel se tűnjön, talán nem ez az, amit valóban akarok.

„Pörkölttel etette a 7 hónapos babámat”: amikor a nagyszülő átlépi a határt

Eleinte csak apró kompromisszumokat hozol – nem baj, hogy nem szereti a barátaidat, úgyis rég láttad őket. Nem gond, hogy már nem hordod azt a ruhát, amit szerettél, hiszen neki nem tetszik. Meggyőzöd magadat, hogy koncentrálj azokra a dolgokra, amiket megtesz érted, és hunyj szemet afölött, ha vannak olyan igényeid, amelyek nincsenek kielégítve.

Innen már csak egy lépés volt, hogy úgy éreztem, önmagam árnyéka vagyok.

Olvass még a témában

Az alaposságom a pótcselekvésem, ha szétesik az életem – ekkor döbbentem rá

6 teljesen átlagos mondat, ami mélyen megérinti azt, aki magányosan nőtt fel – szakértők szerint

„Az igazság a romantikus film és a pornó között van” – Ezért nem tudja a pasi, mire vágysz az ágyban

„Ő mondhatta rám, hogy telt vagyok, de én neki nem, hogy alacsony” – miért akarhat egy férfi vékony nőt, de a nő ne akarjon magas férfit?

Az egész életem zsibbadt, tompa fásultságban telt, míg egy szóló utazás rá nem ébresztett, hogy egyedül mennyivel jobban érzem magamat.

Döntöttem: továbblépek. Olaszországból hazaérve szakítottam a barátommal. Megkönnyítette a dolgot, hogy a születésnapomon érkeztem haza, és noha négy napja nem voltam otthon, ő nem készült semmivel. Még csak egy szál virágot sem adott – azt mondta, nem volt ideje, de majd pótolja.

A szakítás után a fejemhez vágta, hogy pedig már éppen meg akarta kérni a kezem. Arra gondoltam, milyen szerencse, hogy nem kötöm egy életre magamat valakihez, aki a születésnapjaimmal sem törődik.

Nehéz volt meghozni a döntést, de amikor már meghoztam, felszabadító volt. Mégis sokáig tartott, míg a régi, magabiztos önmagamhoz visszataláltam.

Az újjáépítés lassú folyamata

A legnehezebb rész nem az volt, hogy elhagytam őt. Hanem hogy utána újra megtanuljak bízni magamban. Eleinte szinte minden döntésnél kétségek gyötörtek.

Vajon tényleg ezt akarom? Vagy csak most lázadok? Próbálok bizonyítani valamit magamnak, vagy a családomnak, akik értetlenül nézik, hogy elhagytam a jó állású, jó fizetésű barátomat, aki kínosan ügyelt rá, hogy előttük mindig a legjobb arcát mutassa?

Miután éveket töltöttem önszántamból egy kapcsolatban, amiről most már egyértelműen láttam, hogy rossz volt nekem, nehéz volt elkezdeni bízni abban, hogy én tényleg tudom, mi a jó nekem.

De elkezdtem apró dolgokban gyakorolni az önállóságot: újra felhívtam a régi barátaimat, elmentem egyedül kávézni, elkezdtem sportolni. Mindegyik kis lépés egy darabot visszaadott abból a lányból, aki egykor voltam.