Senki sem úgy megy bele egy mérgező kapcsolatba, hogy tudja, mit csinál. Néha a legtoxikusabb emberek éppen attól olyan veszélyesek, hogy elsőre jó, sőt tökéletes benyomást tesznek: a felszínen udvariasak, gyengédek, törődőek, és mindent, de mindent csupán a mi érdekünkben tesznek, hiszen csak jót akarnak nekünk. És ők jobban tudják, hogy nekünk mi a jó…
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Utolsó egyetemi éveimben kezdtünk el járni. A kapcsolat kissé viharosan indult, ami éppen eléggé bizonytalanná tett ahhoz, hogy amikor végül úgy döntött, megállapodik mellettem, annak annyira örüljek, hogy fel se tűnjön, talán nem ez az, amit valóban akarok.
Eleinte csak apró kompromisszumokat hozol – nem baj, hogy nem szereti a barátaidat, úgyis rég láttad őket. Nem gond, hogy már nem hordod azt a ruhát, amit szerettél, hiszen neki nem tetszik. Meggyőzöd magadat, hogy koncentrálj azokra a dolgokra, amiket megtesz érted, és hunyj szemet afölött, ha vannak olyan igényeid, amelyek nincsenek kielégítve.
Innen már csak egy lépés volt, hogy úgy éreztem, önmagam árnyéka vagyok.
Az egész életem zsibbadt, tompa fásultságban telt, míg egy szóló utazás rá nem ébresztett, hogy egyedül mennyivel jobban érzem magamat.
Döntöttem: továbblépek. Olaszországból hazaérve szakítottam a barátommal. Megkönnyítette a dolgot, hogy a születésnapomon érkeztem haza, és noha négy napja nem voltam otthon, ő nem készült semmivel. Még csak egy szál virágot sem adott – azt mondta, nem volt ideje, de majd pótolja.
A szakítás után a fejemhez vágta, hogy pedig már éppen meg akarta kérni a kezem. Arra gondoltam, milyen szerencse, hogy nem kötöm egy életre magamat valakihez, aki a születésnapjaimmal sem törődik.
Nehéz volt meghozni a döntést, de amikor már meghoztam, felszabadító volt. Mégis sokáig tartott, míg a régi, magabiztos önmagamhoz visszataláltam.
Az újjáépítés lassú folyamata
A legnehezebb rész nem az volt, hogy elhagytam őt. Hanem hogy utána újra megtanuljak bízni magamban. Eleinte szinte minden döntésnél kétségek gyötörtek.
Vajon tényleg ezt akarom? Vagy csak most lázadok? Próbálok bizonyítani valamit magamnak, vagy a családomnak, akik értetlenül nézik, hogy elhagytam a jó állású, jó fizetésű barátomat, aki kínosan ügyelt rá, hogy előttük mindig a legjobb arcát mutassa?
Miután éveket töltöttem önszántamból egy kapcsolatban, amiről most már egyértelműen láttam, hogy rossz volt nekem, nehéz volt elkezdeni bízni abban, hogy én tényleg tudom, mi a jó nekem.
De elkezdtem apró dolgokban gyakorolni az önállóságot: újra felhívtam a régi barátaimat, elmentem egyedül kávézni, elkezdtem sportolni. Mindegyik kis lépés egy darabot visszaadott abból a lányból, aki egykor voltam.
Az önismeret, ami felszabadított
Rájöttem, hogy nem elég kilépni egy mérgező kapcsolatból – el kell gyászolni a veszteséget is. Nemcsak őt, hanem a saját elveszett éveimet is. Elkezdtem terápiára járni, és újra felfedeztem, mi az, ami boldoggá tesz. Rájöttem, hogy nem vagyok túl érzékeny, nem vagyok túl sok – csak rossz ember mellett voltam. Ez egy nehéz, de szükséges felismerés volt.
Eljutni oda, hogy már merjek tovább lépni, amikor valaki újra ezt érezteti velem, még nehezebbnek bizonyult. De végig hittem abban, hogy ha megragadok a középszerűnél, soha nem ismerhetem meg a valódi boldogságot. Minden lezárt kapcsolatra próbáltam nem úgy tekinteni, mint egy kudarcra, hanem mint egy új lehetőségre, hogy találkozzak valakivel, aki mellett önmagamként lehetek boldog.
Az önismeret lassan átalakított. Már nem akarok mindenkinek megfelelni. Tudom, hogy értékes vagyok, még ha néha hibázom is. És tudom, hogy egy egészséges kapcsolat nem arról szól, hogy valaki „megjavítson”, hanem hogy támogat abban, aki lenni szeretnék.
Napi horoszkóp 2025 április 19: A benned zajló változás
