Egyszer egy beszélgetés közben vettem észre valamit magamon. Valaki mesélt nekem egy történetet, én pedig figyeltem, bólogattam, reagáltam. Közben viszont a kezemmel teljesen automatikusan elkezdtem piszkálni a kabátom cipzárját. Fel-le húzgáltam, majd megint vissza. A beszélgetés végén azon gondolkodtam, hogy vajon ezt a másik fél is észrevette? És ha igen, mit gondolhatott róla?
Azóta egyre gyakrabban figyelem meg ezt magamon és másokon is. A kezünk ugyanis rengeteg dolgot elárul rólunk, sokszor akkor is, amikor mi magunk észre sem vesszük. Amíg beszélünk vagy hallgatunk valakit, a kezünk gyakran saját „nyelven” kommunikál. És néha egészen mást mond, mint amit szavakkal próbálunk kifejezni. Íme mit üzen a kezed, amikor nem figyelsz!
A tárgyak piszkálása beszélgetés közben
Figyeld meg egy beszélgetés során, hogy sok ember keze ilyenkor keres valamit. Egy gyűrűt, egy tollat, egy poharat, egy ruhaszegélyt vagy a telefonját. Van, aki a karkötőjét forgatja, más az ujjai között pörget egy tollat, vagy éppen a pohár szélét rajzolja körbe újra és újra. Ez a mozdulat gyakran a feszültség egyik leggyakoribb jele. Nem feltétlenül nagy stresszről van szó, sokszor csak arról, hogy a helyzet kicsit kényelmetlen vagy bizonytalan. Az agyunk ilyenkor egy apró, ismétlődő mozdulattal próbálja levezetni a feszültséget. Érdekes módon sokan pontosan ugyanazt a mozdulatot ismétlik minden hasonló helyzetben. Mintha a kezüknek lenne egy saját „megnyugtató szokása”. Olvass még a témában
