Saját magadon is dolgoznod kell
Olyan helyzetbe kerültünk (újból), amikor olyannal kell megküzdenünk, amivel a mi generációnknak eddig nem kellett. Természetes, hogy ez ijesztő, lehangoló és mindenkit stresszel, hiszen mindenkit érint. Még azokat is, akik nem követik a híreket, akik nem merülnek el a témában: mindenki szenvedni fog az átszervezésektől, az anyagiak átcsoportosításától és persze az egyébként is magas árak további emelkedésétől. Hogy a tervezhetőségről ne is beszéljünk…
Ettől függetlenül szülőként muszáj erőt vennünk magunkon, és testhezálló megküzdési stratégiákat keresnünk, megtalálnunk a biztonságunk forrását. Sajnos mi sem tudjuk, mi lesz a végeredmény, nem tudjuk, meddig tart is mire számíthatunk, de ez olyan teher, amit semmiképpen sem szabad a gyermekeink vállára tennünk. Ezzel nekünk, felnőttként, adott esetben szakértő segítségével kell megküzdenünk, és nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne óvjuk a gyermekeink érdekeit a végsőkig.
Ehhez pedig az kell, hogy ne legyintsük a kicsik kérdéseire, kellő figyelmességgel és körültekintéssel válaszoljuk meg azokat.
Nem kell megjátszani a hőst, nem kell azt mutatnunk, hogy mindent tudunk és semmitől sem félünk. De azt tudatosítani kell, hogy minden, amit most mutatunk, az példaként áll gyermekeink előtt és ők e minta alapján fogják kezelni a saját stresszhelyzeteiket. A kérdés az, hogy milyen mintát szeretnénk eléjük vetíteni? Egy komolytalan, vagy pánikba eső, esetleg agresszív, érzelmeket elfojtó mintát, vagy egy megértő, lehetőségeihez mérten kiszámítható, kommunikáló, tervező, megoldást és békét kereső példát. Olvass még a témában
