Két hónapja dolgoztam egy kis szoftveres cégnél, amikor csapatépítőre mentünk. Hajnalban indultunk, reggel megérkeztünk a szállásra, majd mindenkit összehívtak egy tornaterem-szerű helyiségbe, amiben csak szivacsok voltak a földön, ezekre ültünk-feküdtünk. Elkezdődött vagy nyolc órányi előadás a gondolat erejéről, ez este tízig tartott, étlen-szomjan, hullafáradtan fetrengtünk, mosdóba is csak nehezen engedtek ki minket.
Hajnali kettőkor kaptunk egy szendvicset, majd mehettünk aludni, de hatkor már ébresztő volt, újabb előadások a tornateremben, majd gyakorlatok: választani kellett egy párt és bekötött szemmel kellett megkeresni egymást, miközben „gondolatban összekapcsolódtunk”. Na ez volt az a pillanat, amikor egy másik kollégával kisurrantunk, gyorsan összepakoltunk és hazamentünk. Hétfőn bementünk kilépni és a főnök mérgesen fogadott minket, amiért „nem adtunk esélyt a gondolat erejének”.