Hogy kerültetek egy apró Zala megyei falucskába, Szentkozmadombjára?
Amikor már a fejünkben volt az az elhatározás, hogy vidékre szeretnénk költözni, összeírtuk, mik azok a szempontok, amik alapján keresgélünk, illetve volt pár dolog amit biztosan tudtunk, hogy kell hogy legyen. Ilyen volt például, hogy nyugodt helyen legyen, távol a forgalomtól, a város zajától, nagy terület legyen a gazdálkodás miatt, ki tudjunk alakítani egy műhelyt, a tornácos parasztház akkor még csak egy álom volt…
Fél évnyi keresgélés, háznézegetés után megtaláltuk ezt a helyet. Akkor még elvetettük, mondván, hogy túl távol van mindentől. Nyolc hónap elteltével és reményvesztett keresések közben, mindvégig a fejünkben volt ez a ház, végül is ehhez viszonyítottuk a többit. Egy augusztusi délutánon felvettük újra a kapcsolatot az eladókkal, mivel a hirdetés még mindig elérhető volt. Pár hétre rá eljött a várva várt pillanat, hogy megtekintsük ezt a “mézeskalács házat” Szentkozmadombján. Ahogy beléptünk, éreztük, hogy megérkeztünk, itt van az otthonunk.
