„A nőket egészen mostanáig nem a tevékenységük miatt dicsérték. Évszázadokon keresztül kényszerű passzivitásra kárhoztatták őket, ezt követelték tőlük a szerzetesek, orvosok, filozófusok, moralisták, teológusok és bírák. Ahogy a nők aktívabbá váltak, félúton találkoztak a férfiakkal, akik az ellenkező irányba, a passzivitás felé tartottak.”
„Beköltözni az apa világába nem szükségképpen jelenti azt, hogy elutasítjuk az anyát vagy kiabálunk vele (…), ez a lépés inkább azzal jár, hogy meggyőzzük a naiv vagy kényelemszerető fiút, hogy haljon meg. A bennünk élő többi fiú életben marad, de ez maghal.
A halak és a teknősök életük első napjától kezdve függetlenek az anyjuktól. Ám az anyaméh világától való függetlenedés keserves lassúsággal következik be a fejlődő férfiaknál. Szaladni akarunk, de a lábunknak nem akarózik mozdulni.” Olvass még a témában
„A hosszú hónapok alatt, amelyeket a fiú anyja testében töltött, teste hozzáidomult a női rezdülésekhez: megtanulta venni a női sejtek adását, hogy ki hajlik meg ki előtt ebben a visszhangzó mezőben, miféle állatok futkosnak ezen a füves mezőn, mit hallgat a test éjjel, melyek a fenti és a lenti félelmek. (…) A férfi és a női sejteknek egyaránt gyönyörű zenéjük van, ám a fiúnak a férfi rezgésszámra éppúgy rezonálnia kell, mint a nőire.”