Az egó a hétköznapi bátorságunk
Az egómnak köszönhetem, hogy már nem rettegek annyira a hibáktól, és hogy manapság szívesebben vállalok el új projekteket. Az egóm nem hagyja, hogy teljesen elbizonytalanodjak, és pont ezért tudok sokszor kreatívabb, energikusabb lenni. Gondolj bele: amikor úgy döntesz, hogy beadod a jelentkezésed egy új állásra, vagy amikor kimondod a párodnak, hogy mire vágysz, az is az egód csendes bátorsága. Nem nagyképűség, hanem hit önmagadban, az értékességedben.
Ma már azt gondolom: az egó nem szégyellnivaló dolog, hanem egy belső társ. Néha túlságosan hangos, néha alig hallani, de ha megtanulunk vele együtt élni, hatalmas erőforrássá válhat. Nem arról van szól, hogy lenézünk, lekezelünk vagy alábecsülünk másokat, hanem arról, hogy tisztában vagyunk a saját értékeinkkel, és nem félünk azokat megélni.
Ha legközelebb azt érzed, hogy „túl sok” vagy, állj meg egy pillanatra és gondold végig: lehet, hogy éppen ez a plusz az, ami előrébb visz? Ne felejts el más szemmel magadra! Ha ugyanezt a barátnőd tenné, mondaná, rá is úgy tekintenél, hogy beképzelt egoista? Olvass még a témában
